Határtalanul 2026 7c,7d

Élménybeszámoló: Határtalanul (2026. április 20-24.)

Buszunk 2026. április 20-án reggel 8 órakor indult el első úti céljához, Lendvára. A másfél órás út gördülékeny volt, s mindenki nagyon várta a programokat. A vár bejárása előtt megnéztünk egy tájékoztató jellegű rövidfilmet, amelyből sok érdekességet megtudtunk a vár történetéről és a helyiszokásokról. A várban történeti, képzőművészeti és egy lepke kiállítást tekintettünk meg, valamint egy fotókiállítást. Láttunk korabeli pajzsokat, modern szobrokat, Zala György alkotásainak kicsinyített másait. Utána megnéztük a helyi színházat, amit Makovecz Imre tervezett. Formája a lendvai szőlőhegy présházait utánozza. Lendva nagyon hangulatos település, egy kisebb magyar városra hasonlít, így otthonosan éreztük magunkat. Szép időnk volt, s fagylaltoztunk egy jót. Bánután folytattuk utunkat a Muravidéki Mintagazdaságba. Számos magyar állat- és növényfajt láttunk. A mintagazdaságban zajló munkafolyamatokban a helyi iskolások is részt vesznek, ezzel gyarapítják biológiai ismereteiket, s közben észrevétlenül megtanulnak gazdálkodni és termeszteni is. Épp saláta- és spárgaszezon volt. Mindkettőt bátran megkóstoltuk. Többen most először ettünk frissen szedett, nyers spárgát. Göntérházán meglátogattuk a haranglábat, ami a falu leghíresebb vallásos építménye, a XIX. században épült. 2019-ben újították fel, új faburkolatot kapott, a toronycsúcsot pedig szélkakas díszíti. Dobronakon meglátogattunk egy Kétnyelvű Általános Iskolát. Jól felszerelt épület fogadott bennünket. Azután megálltunk a Dobronaki György-házánál. Az épület a falu híres szülöttéről, a 17. században élt Dobronaki György jezsuita tanárról nevezték el. Ő volt a nagyszombati egyetem első rektora. A szépen felújított ház a múltat idézi, néprajzi emlékei a falusiak életét, hagyományait mutatja be. Bántornyán folytattuk utunkat, megnéztünk egy románkori templomot, a Szűz Mária-templomot. A templom falán az 1380-as évekből származó freskók láthatók, amik Aquila János munkái. A XIX. század közepetáján fedezték fel a vakolattal elfedett korabeli freskókat, amelyek Szent László- legendáját ábrázolják. Az idegenvezető még a freskók készítésének rejtélyeiről is mesélt. Kapornak volt a következő állomáshelyünk. Megnéztük a tájházat, benne a néprajzi környezeti gyűjteményt. A régi mezőgazdasági eszközök felidézték a múlt század életmódjait, nagyszüleink, dédszüleink hétköznapjait. Elgondolkodtunk, hogy ugyanezen használati tárgyakat láthatjuk otthon is, gyökereink azonosak. Magyarságtudatunk megerősödött. Innen Bajánsenyére indultunk, ott volt a szállásunk. A határ közelében, gyönyörű természeti környezetben egy tó partján szálltunk meg. Madárcsicsergés, tiszta, friss levegő vett bennünket. Keveset aludtunk az izgatottságtól.

Másnap korán keltünk, rendet raktunk, majd bőséges reggeli elfogyasztása után Csáktornyán folytatódott a program. Megnéztük a várat, ami a Csáktornya központjában, a főtér közelében, egy nagy parkban található. A vár a 13. század közepén épült. Tulajdonosai között az évszázadok alatt számos történelem órán megismert híresség szerepelt, például Lackfi István, erdélyi vajda, majd a vár 1437 után a Cilleieké lett, később pedig Hunyadi Mátyás a kincstárnok Ernuszt János budai nagykereskedőnek adományozta, aki megkapta a horvát bán címet is. Aztán 1546-ban a szigeti hős, Zrínyi Miklós tulajdona lett. A Zrínyiek uralma alatt a város és a vár sokat fejlődött. A várat átépítették, sokszög alakú lett és úgynevezett olasz bástyákkal erősítették meg. A reneszánsz várpalotában a Zrínyiek királyi pompában éltek. Itt a költő Zrínyi Miklós dédapja tiszteletére a Szigeti veszedelem című eposzát, és itt is hunyt el 1664. november 18-án. A fennmaradt emlékek alapján egy vadkanvadászat közben halálos sebet kapott. A vár lenyűgöző volt, megtekinthettük a fegyverkiállítást, a korabeli iratokat megnézegettük. Nemzeti identitásunk egyre jobban erősödött. Belegondoltunk abba, hogy Trianon előtt ez a sok látnivaló mind Magyarországé volt. Varasdon folytattuk utunkat. Itt is megnéztük a várat és kicsit időztünk a városban, majd elindultunk az Orchidea Farmra, Dobronakra. Ekkor már javában esett az eső, de a fedett programunkat ez nem akadályozta. Rengeteg trópusi növényfajtával ismerkedtünk meg és gyönyörű képeket készítettünk az élő díszletek előtt. Élményekkel tele indultunk volna el a magyar-osztrák-szlovén hármashoz, de az zuhogó eső miatt ezt a lehetőséget kihagytuk és visszatértünk Bajánsenyére a szállásunkra. Késő délután jutott egy kis idő játszani, focizni a nagy füves területeken, este felétettünk egy félórás egészségügyi sétát a bőséges vacsora után.

Harmadnap reggel indultunk Horvátországba, Rijekába. Megnéztük a hullámtörő gátat, amit Mária Terézia utasítására építettek. Megkoszorúztuk a vasminiszter, Baross Gábor emléktábláját. Ellátogattunk gróf Batthyány Lajos nyaralójához is, ami valójában egy hatalmas villa volt. Ma tengerészeti kiállításnak ad otthont. Volt egy kis szabadidőnk is a korzón, ahol körbejártuk a főutca látványosságait. A következő állomásunk Trsat volt. Ellátogattunk a Mária Búcsújáró Templomba, a trsati várba, amit szintén a Frangepánok építettek a XIII. században. Aztán Kraljevicába mentünk, ahol ekkor a Frangepánok és a Zrínyiek voltak az urak. Két várkastélyt is építettek itt, a régebbi a „Stari grad”, a központban épült a 17. század első felében. Majd elutaztunk új szállásunkra, szintén Kraljevicába, az Uvala Scott Hotelbe. A szállás tiszta volt, háromágyas, kényelmes szobák klímával felszereltek. A svédasztalos vacsora bőséges, ízletes volt, mindenki talált kedvére valót. A vacsora után sétáltunk a parton, kacsázással, beszélgetéssel töltöttük az időt. 11-kor volt a takarodó, ennyi program után hamarabb elaludtunk.

Negyedik nap a svédasztalos reggeli várt bennünket, széles választékkal. Abbázia a következett. Hangulatos sétánya és panorámája mindenkit elbűvölt. Megcsodáltuk a villákat, parkokat, a Kvarner-öböl festői szépségét, élveztük a napsütést, gyönyörködtünk a tájban. A sok turista között magyar diákok csoportjaival is találkoztunk. Ezek után mentünk egy órás hajókázásra a tengeren. Nagyon szép időnk volt, a tenger nagyon kék volt, a látvány pazar. Azután Krk városában megnéztünk egy Frangepán-várat. Lenyűgöző volt a panoráma, majd visszamentünk Kraljevica-ba. A késő délutánt természet megfigyeléssel töltöttük, a hazai és az ottani növényeket hasonlítottuk össze, az éghajlat különbségeiről beszélgettünk. Ismét bőséges vacsora várt ránk, majd szusszantunk egy keveset és lementünk a partra lazítani. Tanári engedéllyel térdig bemerészkedtünk a még hideg vízbe. Este 10 után már a másnapi hazautazásra készülődtünk, elkezdődtek a bőröndök bepakolása.

Az utolsó nap is gazdag választékú reggelivel indult, majd a szobák kiürítésével, ellenőrzésével folytatódott. Aztán bepakoltunk a buszokba és indultunk Bakarba. Felmentünk a Frangepán vár udvarába és csodálatos panoráma nyílt az öbölre. Lenyűgöző volt Zágráb is, sétáltunk az óvárosban, megnéztük a Kaptol-dombon a Szent István-székesegyházat, amelyet Szent László királyunk alapított. Tovább haladtunk a zöldség- és virágpiac helyszínein keresztül a Jelačić térre, ahol megemlékeztünk az 1848-49-es szabadságharcról. Sétáltunk egy kicsit a városban, aztán indultunk haza. Bő két óra buszozás után épségben hazaértünk az iskolához, ahol szüleink nagy örömmel vártak bennünket. Megtapsoltuk a sofőrt, az idegenvezetőt, így köszöntük meg az utazást. Számtalan élménnyel gazdagodtunk.

Az öt nap alatt megerősödött magyarságtudatunk. Sajnáljuk, hogy Trianon miatt ez a sok gyönyörű vidék már nem a mi országunkhoz tartozik. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a megváltozott országhatárok ellenére nagyon sokan őrzik a magyar nyelvet és ápolják a kultúrát, mind Szlovéniában, mind Horvátországban. Reméljük, az elkövetkező generációk, akik szintén részesülnek a határtalan programban, ugyanennyire élvezni fogják az utazást, és ők is ennyi felejthetetlen élményben részesülnek.

Ezúton köszönjük tanárainknak is a szervezést és a kirándulást.